Vampire Knight 3. évad 4. Éj

Szorítottam magamhoz szorítottam akár hogy is tudtam nem akartam elengedni de mégis levette kezét a derekamról és megfogta a jobb csuklómat azt a kezemet ahol az a E-szintű belém mart.

Elkomolyodott , arca minden barázdája megrezzent tudtam mire gondol mégis megvártam míg kimondja.

- Yuuki hiszen te vérzel az a szemét dög!- mondta magából kikelve.

- Tessék Zero ,- nyújtottam oda a kezemet - biztos szomjas lehetsz. - mosolyodtam el vissza gondolván azokra az a "szép" emlékekre.

De nem kellett neki , letépett egy kis részt a kabátja aljából és bekötötte vele a kezemet. Felvette a fegyvert a földről majd vissza tette annak jogos helyére.

- És most mi lesz vissza jössz velem az akadémiára?. - nézett rám komoran miközben megfogta a kezemet és magához húzott szorosan.

- Igen vissza megyek.- mosolyodtam el, nem is tehettem volna mást.

Ez egy tökéletes pillanatnak tűnt, bár nem tartott sokáig. Az egyik bokor mögül Shiki hangja hallatszott.

- Jaj biztos megölte valami E-szintű, már úgyis késő menjünk már haza, álmos vagyok.

- Ne nyavalyogj már Shiki!- monda Aido-senpai.

- Ezek meg mit keresnek itt?!- mordult fel Zero.

- Én nem is nyavalygok! - Shiki egy nagyot lökött Aidon, aki átesett egy bokron, egyenesen a lábaink elé.

Észrevette Zerot, felpattant és Zero vállára tette a kezét mintha 1000 éve barátok lennének.

- Kiryu! Régi cimborám!-vigyorgott Aido.

- Ha kell még az a kéz, azt ajánlom meg ne csináld ezt még egyszer!- mordult rá Zero, Aido ijedten lépett hátra. Eközben előkerültek Shikiék is akik eddig mögöttünk voltak. Shikiék döbbenten nézek Zerora aki még mindig magához húzott.Aztán engedett az öleléséből  s újra megpillantottam Zero szemében vámpírok iránt érzet gyűlöletet.

- Kuran vérebei mit keresek itt?! Ők a felvigyázó osztagod?!- hallatszott gúnyosan.

Láttam Kasumin , hogy rosszul tűri , hogy így beszélnek a ő megmentőjéről. S , hogy így bántak Aidoval.

Megakartam állítani, de nem engedte magát és Zeronak rontott.

- Hogy mersz egy nálad nemesebb vámpírt így bemocskolni! És Aidoval is viselkedni!- förmedt rá Kasumi. A fák csak úgy susogtak, a széltől ami hirtelen kerekedett, a semmiből. Kasumi hosszú barna hajába belekapott a szél, csak úgy lobogott..

Zerot nem rémítette meg ezzel. Gondolom Zero A-Z-ig ismeri a vámpírok fajtáit. Kasumi kezéért nyúlt.

- Szerintem jobb lesz ha ezt azonnal abbahagyod.- és erősen megszorította Kasumi kezét. A szél hirtelen lecsendesedett.

- Engedd el azonnal!- kiáltott rémülten Aido.

- Mily szánalmas...- engedte el Kasumi kezét.

- Gyere Yuuki indulunk. - azzal az akadémia felé vette az irányt.

Kasumi még mindig meredten bámulta kezét  hol Zero kéz nyomát látta.

- Zero, várj ők is velünk jönnek.- mondtam.

- De jó...- forgatta a szemét. Kasumi odament Aidohoz és megfogta a kezét, elindultak utánunk.
Az akadémia falait elkezdték újjá építeni, nem tudom a diákok, mit hallottak, hogy mi történt a nagy kapuval...Csak azt tudom, hogy valójában mi történt. Az igazgató, a nevelő apám rombolta le, hogy az E-szintűek ne jussanak be rajta mikor Kuran Rido megtámadott minket. Átléptünk a határon, szorosan közel álltam Zerohoz, talán túl közel. Erre akkor jöttem rá mikor megláttam a többi diák döbbent pillantásait.
Éreztem, ahogy a sok gyanakvó tekintet belém fúródik néhányan összesúgtak egymás között.
- Ez Cross Yuuki! Hát vissza jött!
- Akkor ő és Zero...most járnak?!
- Mindig is tudtam hogy Zero bele van zúgva Crossba!- hangzottak a suttogások egyre hangosabban.
- Nektek nincs jobb dolgotok?!!!- ordított rájuk Zero. Páran összerezzentek, de sokan ekkor már nem velem voltak elfoglalva, ügyet sem vetettek Zerore. Inkább Aidora és a többi volt éjjelitagozatosra figyeltek.
- Hah Aido-senpai hát visszajöttél!- olvadoztak a lányok.

- Csak nyugalom hölgyeim titkos küldetésen vagyok.- kacsintott egy lány táborra Aido.
- Shiki-senpai! Végre van értelme az életemnek!
- Nem mehetnénk gyorsabban...- ásított jó nagyot Shiki.
- Áhh Rima!- És még sok ilyen éljen zaj hallatszott, amíg meg nem látták Kasumit, akit mivel kicsit meg volt szeppenve Aido átkarolt és már egy jó ideje magához szorított. Ezt a lányok nem vették valami jó néven, annál inkább hogy Kasumi elég szép és csinos. Nem csoda hiszen vámpír és a vámpírok köztudottan szebbek az embereknél.
- Ki az a lány Aido-senpai mellett?!
- Talán Aido- senpai kedvese?!
- Jaj istenem! Nézzétek, hogy fogja a vállát!- a lányok teljesen kétségbe voltak esve.
- Jaj, nem...én nem..csak!- próbált mentegetőzői Kasumi.
- Ugyan, hagyd csak. Mindíg ezt csinálják...-sóhajtott Rima

- Hát igen. A lányok elég produktívek ha Hanabusáról van szó.- értett egyet Shiki-senpai.
- Hah...olyan szánalmas...- fogta a fejét Rima
Shiki és Rima...Hogy érthetnek ennyire mindenben egyet. Soha nem láttam őket veszekedni. Talán pont ezért tisztelem, és csodálom őket.
Olyan kíváncsi lennék, hogy ők, hogy ismerték meg egymást...gondolataimból Zero szakított ki.
- Maradjatok már csendbe ott hátul! Szét megy a fejem, tőletek!- mordult rájuk Zero.
- Már megbocsáss Kiryu, de most akartam elkezdeni Rima magánéletéről beszélni.- fontoskodott Aido. Erre mindenki meglepődött.
- Touya magán élete tényleg marha fontos téma...- sóhajtott Zero.
- Igen érdekes!- makacskodott Aido. A következő pillanatban Shiki tenyere csattant Aido tarkóján.
- Áú! Ezt mért kaptam?!- jajdult fel Aido.
- Hogy befogd a pofád...!- szórt villámokat a szeméből Shiki- senpai.

- ...és hogy végre megértsd mit jelent a Magánélet.- tette hozzá Rima.
Rima idegesen méregette Aidot aki időközben elengedte Kasumit. A nagy csendben Zeroból kitört a röhögés. Hangos nevetése visszhangzott a csendes folyosókon.
- Köszönöm.- mosolygott Zero.
- Mármint mit?- kérdezte egyszerre Shiki és Rima.
- Azt, hogy leütötted, és nem nekem kellett bemocskolnom a kezem azzal a...-mondta hidegen Zero.
- Vigyázz a szádra Kiryu!- kiáltott rá Aido.
- Különben?!- feszegette Zero.

Hát igen semmit sem változott jobban mondva változtak.
- Oh, megszólalt a vámpír vadász vámpír!- vágott vissza Aido.
Hát igen ezt talán nem kellett volna, de ez akkor sem magyarázat arra, hogy Zero mért fogta a pisztolyát Aido fejéhez.
- Hagyjátok már abba!- fakadtam ki.
Ekkor már az épületben voltunk, az igazgató folyosóján.
Zero szemét forgatta majd eltette pisztolyát.
Elértünk az igazgatói ajtó elé, Zero kopogás nélkül lenyomta a kilincset.
Beléptünk a szobába.
Akartam javasolni, hogy a kísérőim maradjanak a folyosón, de olyan gyorsan bementek, hogy megszólalni se tudtam.