Vampire Knight 3. évad 1. Éj

Csak fél óra , csak fél óra telt el azóta , hogy elhagytam a Cross Akadémiát. Yori-chant , Zerót  és "apát"(igazgatót). Zero szavai még mindig a fülemben csengtek. Vajon tényleg utánam jön és végez velem?! A gondolkozásból Aido-senpai és Ruka-senpai vitája szakított ki , akik még mindig Kaname-sama bőröndjéért "harcoltak". 

- Hagyjátok majd viszem én! - szólt lágy hangon Kaname-sama s odament a bőröndért

- De Kaname-sama... - szólt Ruka halkan.

- A hülye és a hülyébb...-.-"- vonta meg a vállát Akatsuki.

- Hááá ezt neked!! -  Aido-senpai Rukára nyújtotta a nyelvét.

Kihitte volna , hogy a vámpírok is ilyenek . Még hogy hiányzik belőlük az emberi mi volt?!

- Na mi az , minket már meg sem vártok? - hallatszott Shiki-senpai hangja a távolból.

- Shiki , Rima ?Ti itt?! - fordult a hang irányába Ichijo-senpai.

- Gondoltam hiányzik  a kardod.

S oda hajította Ichijo-senpaihoz.

- Kösz...

Kínos csönd lett . A léptek egymás után hallatszottak . Nem bírtam tovább , megtörtem a csendet.

- Öhm... Shiki-senpai , Rima-senpai akkor ti most velünk tartotok?- kérdeztem lelkesen.

- Hát , ha Kaname-samának nincs ellenvetése... - nézett Rima nagy szemeivel Kaname-samára.

- Már mondtam nektek, azt csináltok amit akartok, akár velünk is jöhettek...Csak rajtatok áll.

Végül tovább haladva a vasút állomásnál kötöttünk ki.

- Hova tartunk, Kaname- sama?

Elmosolyodott. Bús nagy szemeivel rám szegezte tekintetét.

- Haza tartunk drága Yuki, haza.

Megtorpantam, melegség árasztotta el testem minden egyes porcikáját, végre van egy olyan hely amit otthonomnak nevezhetek.

- Ez meg mit jelentsen?! - suttogta Aido-senpai alig hallható hangon Akatsukinak , hogy

Kaname-sama meg ne hallja.

- Hiába suttogsz Aido úgyis hallom .  - nézett hátra Kaname-sama.

- Ha már kérdezed a Kuran birtokra.

- És most mi lesz?Hogy jutunk el odáig?! - Kérdezte Ruka-senpai.

- Vonattal. 

Hamarosan befutott a vonat az állomásra , 

mi pedig felszálltunk rá.Mivel egy kabinba csak 6 hely volt  , Shiki és Rima egy másik kabinban foglaltak helyet. Az ülések színe kopott rozsdavörös , a padló feslett linóleumból volt. Látszott , hogy nem egy mai darab. Leültem Kaname-sama mellé aki szorosan magához húzott. A vonat zötyögve elindult. A fejemet Kaname-sama vállára hajtottam és lassan elaludtam. Kb 1 órával később hangos nevetgélés ébresztett fel. Két lány állt a kabin ajtónkba és Aidoval beszélgetek.

- Elnézést ti biztosan a Cross Akadémia tanulói vagytok.- néztek csillogó szemekkel Aidora a lányok.

- Bizony hölgyeim. - és beletúrt szőke hajába.

A lányok teljesen elaléltak tőle.

- Na és mi a vér csoportotok?- kacsintott egyet a bal szemével.

- Aido!-szólt rá Kaname-sama

- Jól van befejeztem...- s szomorúan lehajtotta fejét.

- Kérem hölgyeim fáradjanak vissza a helyükre. - szólt kedélyesen Kaname-sama.

Lassan megállt a vonat , Akatsuki átment  szólni Shikiéknek, hogy leszállunk.

Füves pusztán haladtunk át mire megpillantottunk egy nagy kastélyt. Amint beléptünk a kastély udvarára rózsa bokrok százait pillantottuk meg. A kastélynak nagy és széles kapuja volt, amit különböző motívumok díszítettek. Alapjába véve szép és régies volt de mégis volt benne valami kísérteties talán hát borzongató. A hatalmas kő falon indák futottak fel, ezek mellett az ablakok apróknak tűntek.
Éppen amikor befelé indultunk volna, egy hang szólalt meg mögöttünk.

- Kaname-sama, köszöntelek újra itthon.- mindenki megfordult és egy barna hajú lányt pillantottunk meg virágokkal a kezében.Aidonak láthatóan rög-

  tön megtetszett. 
- Sajnálom ,hogy eddig még nem találkoztunk- lépet oda hozzá Aido, kezet csókolt a lánynak.
- Már megint kezdi-.-".- fogta a fejét Ichijo.
- Ő itt Kasumi a házban dolgozik.
- Az én nevem Aido és most beszélgessünk arról , hogy mi  a vér csoportod.!-vigyorgott Aido-senpai.
Szegény lány vajon mit követhetett el , hogy ezt érdemelte...
- Nyugalom szép fiú , én is vámpír vagyok.- mosolyodott el s ki látszottak a szemfogai. 
- Akkor gyertek körbe vezetlek titeket.
Ahogy beléptünk az ajtón egy tágas előterű nappali tárult elénk.
- A szobákat az emeleten találjátok. Ha szükségetek lesz valamire akkor szóljatok lent leszek a konyhában.-ezzel a konyha felé vette az irányt.
 - A szobák két személyesek, én Yukival leszek egy szobában. Aido Ichijoval lesz...és ha kérhetem Ichijo vigyázz Aidora, nehogy valami "butaságot" csináljon.
- Természetesen Kaname-sama.- és Ichijo Aidora nézett.
- Shiki, Rima gondolom ti együtt....- mondta Kaname-sama, erre mindketten elpirultak.
- Akatsuki, Ruka  ti egy szobába lesztek ha nem bánjátok.
- Most pedig menjünk pakoljunk ki de 1 óra múlva vacsora.
A szobánk színe halvány barack fa virág színű. Az ágynemű finom selyemből volt de csak egy ágy volt.Utánam a bőröndökkel Kaname-sama lépett be az ajtón.
- Na , hogy tetszik a szobánk?
- Nagyon szép de hol van az én ágyam?!- kérdeztem kíváncsian.
- Együtt alszunk Yuki kedvesem.
Ettől kicsit megijedtem de nem attól , hogy netalán álmomban Kaname-sama megharap hanem magától a gondolattól , hogy egy ágyba kell vele aludnom.
Kicsomagoltam a bőröndömből és akkor lepődtem meg , hogy milyen nagy számomra ez a szekrény.Kaname-sama ruhái már a szekrényben sorakoztak.
Az az egy óra nagyon hamar elszállt...Lementem a lépcsőn egyenesen az ebédlőbe, Ichijo-senpai, Aido-senpai, Ruka-senpai, Akatsuki-senpai és Kaname-sama már az asztalnál ültek. Kaname-sama odamutatott a mellette lévő székre, én pedig leültem mellé.
- Remélem jó lesz...zöldség leves, másodiknak pedig krumplipüré és rántott hús.- mondta Kasumi.
- Persze, hogy jó lesz, az a kedvencem- nyalta meg szája szélét Aido-senpai.

- Nem azt mondtad, hogy utálod a zöldéglevest? - mondta Shiki, miközben a teáját szürcsölgette.
 - Nem dehogy én imádom az zöldség levest.
 -Akkor jó.- mosolygott rá Kasumi Aidora.
Vacsora után vissza tértünk a szobánkba.De nem tudtam elaludni még mindig Zero járt a fejembe.
 - Mi bánt Yuki?-fordult oda hozzám Kaname-sama.
 - Semmi baj Kaname-sama.
 Nagy bús szemeivel rám nézett s azt mondta:
 - Yuki eddig én okoztam neked a legtöbb bajt most szeretnélek kárpótolni és magam mellett tudni téged.- és magához ölelt.
 - Feküdj le és próbálj meg elaludni nem kell félned itt leszek melletted.

Akármennyire is próbáltam elaludni ha behunytam a szememet Zerot láttam magam előtt.